Először is, megint úgy érzem, hogy szétesett körülöttem a világom, ami röhej, mert eddig azt hittem, a romok nem tudnak tovább aprózódni. Hát mégis. Kellő pokolból felfelé áramló hő hatására megindult a folyamat, és teljesen beterítenek a darabkák. Kényelmetlen.
Éppen beteg vagyok, zúg a fejem és szédülök, meg tiszta görcs a hasam, ergo nem lesz ez egy hosszú post, ám azért vágjunk bele.
Szóval kezdjük a sulival, az annyira úgysem érdekel. Ugyebár elhatároztam, hogy belehúzok és félévre megtartom a négy egészet, hogy mehessek cserediáknak, amire évek óta vágyom. Még a pénzt is gyűjtöm, lassan egy éve, és olyan zsugori vagyok, hogy 9 hónap alatt 1 szoknyára meg egy pólóra (ezeket muszáj volt, mert nem volt miben menjek záróvizsgázni), meg 3 palack ásványvízre ruháztam be. Szóval gyűlt is szépen a máni, aztán egy nap hazajövök és nézem… 20e-vel kevesebb. Fasza. Ez kicsit elvett a lelkesedésemből, de gondoltam sebaj, ha képes voltam lemondani a fotós álmaimról egy időre a gyűjtögetésért, akkor ekkora kiesést is tudok majd kezelni. Közben moziba kellett volna menjek az állítólagos – hogy miért állítólagos, arra később kitérek – barátaimmal, de ugyebár akkor is beteg voltam. És persze én voltam a rossz, nem mintha bárkinek egyébként feltűnt volna a hiányom. Pedig nem mindenkinek fizetik a mozit a szülei, és nem mindenki megy el kétszer megnézni a barátaival ugyanazt a filmet – amit utál -, csak mert megkérték, és nem mindenki kér utána bocsánatot azért, mert nem tud ott lenni, mivel félholt az influtól vagy mitől, és utána szégyelli magát, mikor a többiek meg megorrolnak rá. Nem, ennyire hülye is csak én vagyok. Pláne annak fényében, hogy a helyemre elhívták Kidet, aki Yukari egyik-héten-a-pasija-másik-héten-az-exe-közben-az-exe-öccse akárkicsodája, akitől az anyja eltiltotta, és így titokban találkozhattak áldásos betegségemnek hála. Szóval marhára nem értem, miért akkora bűn. Nem mintha mondták volna, de érezni lehet.
Mindegy, következő alkalommal már nem is hívtak, szóval vélhetőleg rájöttek, hogy tényleg jobb nekik nélkülem. Nem gond, tényleg nem, csak mondjuk kár, hogy pont aznap mentek moziba, amikor meghívtam Yukarit arra a japános édességkészítős cuccra (kb. egy hónapja), és amire igent mondott. De mégsem tudott jönni, mert tegnap előtt ( múlt péntekhez számítva) eligérkezett Janikának meg Kidnek. Oké, sebaj, túltettem magam rajta. Az már szarabb volt, hogy helovínkor, amit pisiskorom óta ünneplek hagyományosan temetőbejárással meg etc., és ami az egyetlen ünnep amit szeretek – mit szeretek, imádok… – folyott az orrom és döglődtem, szal nem mehetettem sehova. És érted, állítólag többszáz ember van, aki “nem bírja nélkülem”, ld.: msninvázió és emailáradat, saját elmondásuk, de egy rohadt mailt vagy sms-t nem kaptam, hogy óóó, és hogy vagy? Nem gond.
Aztán közben ugyebár lementünk nagyimhoz, akinél végülis jó volt, mert már tényleg hiányzott – és asszem a nagymamám az egyetlen ember a földön, aki szeret, kár hogy évente egyszer látom -, meg a papámat is csak évente látom, ugyanakkor elég kellemetlen volt, mert hazaúton szétfagytunk a kétszer egy órás ácsorgástól, ergo megint megfáztam rendesen, plusz iszonyat dugó volt hazafelé a busszal, mert ugye át kellett szállni is (a kevésbé vizuálisaknak csak annyit, hogy péntek este és Bécsi út), hulla voltam mire hazaértünk. Na mindegy, felmentem azért mesire, hogy ráírjak Timtimre, hogy bocs amiért eltűntem. Hát kiderült, hogy a netes ismerőseim is ugyanolyan jól megvannak nélkülem, mint a real barátaim, sőt. Ugyebár én kértem huszonhatszor bocsánatot, hogy bocs, beteg voltam, bocs, vírusos lett a gépem, mert apám azt ígérte három hónapja, hogy megcsinálja, de ugye nem törődik velem, ahogyan sosem tette, szóval mégsem tette, és a laptop beszart, és bocs, lementem a nagyimhoz, és bocs, lelkileg paff vagyok, mert a családomban jóformán utálnak, és bocs, asszem influs vagyok, aztán meg kiderült, hogy segáz, mert ő nagyon jól elvolt, és ugyan megbeszéltünk valamit (szeptemberben), de már az se nagyon érdekli, szóval magyarán felesleges vagyok. Ami nem zavart, megértem, nem is ismerem annyira végülis – ugyan 7 hónapja dumálunk, de személyesen még nem találkoztunk, szóval érthető -, de azért mégis… Én összevesztem egy csajjal azért, mert neki nem tetszett vmi, ő meg ugyanabban a helyzetben annyira nem képes, hogy annyit mondjon, hogy sorry, ez van. Sebaj. Túléltem. De elgondolkoztam azért valamin…
Tudjátok, mindig az van, hogy bár iszonyat egoistán hú de megfontoltnak hiszem magam, a valóságban baromi könnyen átvágható vagyok. Mivel sok más emberrel ellentétben szarul hazudok, és utálok is, ezért feltételezem, hogy mások is így vannak vele. Ugyebár magamból kiindulva. És naivan elhiszem, bármit mondjanak. De tényleg bármit. Még a legképtelenebb ötleteket is dühös szellemekről, ufókról, meghalt kiskutyákról, akik miatt nem érnek rá eljönni a fotókiállításra, amit megbeszéltünk, stb. És komolyan, még rosszul is érzem magam ilyenkor, hogy mit mondhatnék együttérzésem jeléül. Erre egy barátnőm mindig azt mondta, hogy borzasztóan naiv vagyok, és ezért olyan könnyű kihasználni. Ami szerintem hülyeség, mert általában tudtomon kívül is de én használok ki másokat – ami aláírja a szar ember vagyok, meg is érdemlem a balszerencseáradatot -, de lehet van benne valami.
Mármint a naivitás részében. Ugyanis hajlamos vagyok a legjobbat feltételezni valakiről, és bármennyire az elveimmel ellentétes dolgot észlelek a viselkedésében, szépen csöndben – vagy nem – elmondom a véleményem, esetleg megpróbálom lebeszélni az álatalam helytelennek vélt döntésről, aztán elfogadom, amit tesz, és kész. Tisztában vagyok a hibáikkal az embereknek, mégis úgy gondolom általában, hogy alapvetően azért rendesek, meg mindenkiben van valami különleges, amiért becsülni kéne, vagy legalábbis megadni neki az emberi nem egy másik tagjának kijáró alapvető tiszteletet, és nem feltételezni róla, hogy egy rohadt faszfej (bocsánat a kifejezésért), és lehetőség szerint nem is úgy bánni vele. Aztán átesek a másik végletben, és az az illető, aki eddig a szememben szimplán kedvesnek tetszett, rögtön angyali titulust kap – pusztán azért, mert több mint egy hétig elvisel. Röviden én tipikusan a világ legaranyosabb és toleránsabb embereinek tartom a legtöbb barátom, még ha nem is mondom/mutatom nekik, és folyton az jut eszembe, hogy meg sem érdemlem őket. És így is van, de erre később térek majd ki.
Na mindegy, a lényeg az, hogy akkora arcul csapás aztán, mikor rájövök, hogy annyira azért mégsem makulátlan jellemek. Például ez a lány is… Én tiszta jó embernek meg rendes valakinek tartottam, erre meséli, hogy az egyik lány (pont akivel összevesztem, szal most egy rohadt alaknak érzem magam, de megérdemlem), aki ott volt az ő RPG-s oldalán, nyitott egy oldalt, aminek a témája ugyanolyan, mint az övéké. És megkérte a barátait (akik eddig a Lányén voltak fent), hogy jöjjenek át oda (is). Erre a Lány és Csapata nem bírták tolerálni a tényt, hogy ez van, konkurencia, szóval átmentek arra az oldalra, és szétoffolták az egészet, hogy a Másik Lány, végül bezárta. Azért szegény már… Hol rendes dolog ez? Utálom, amikor valaki így kitol valakivel… (Jó, nem egy terrortámadás, de most érzékenyebb hangulatban vagyok, hála a görcseimnek.XD) Na mindegy. És a legdurvább, hogy tök vidoran meséli az egészet, mintha ők lennének az áldozatok. Persze mondtam, hogy azért szerintem ez enyhén túlzás volt. Nem is válaszolt. Aztán kicsit később elköszöntem, de le se szarta, azóta se nézett felém se, gondolom mérges. Vagy nemtom. Én tökre csalódtam vagy fogalmam sincs, legalábbis úgy érzem, valamit nagyon félre értettem, mert annyira kedves csaj egyébként, hogy képtelen vagyok ezt elhinni róla. Nem is akarom.
Mindegy, ameddig levegőnek néz, addig nem sok mindent tudok tenni. Pláne betegen.
Aztán ott van A. Ő már állítólag 5 éve a legjobb barátnőm – legalábbis annak tartom/tartottam -, de igazából sose keres. Három év alatt összesen 2-szer találkoztunk és négyszer beszéltünk. Ebből mindegyiket én kezdeményeztem. Szóval ha nem nyüstölöm, marhára nem is érdekli mi van velem. Mikor találkozunk, akkor is olyan… mintha csak távoli ismerősök lennénk, mintha nem lettünk volna jóban évekig. Azért ez eléggé taccsra vágja az embert. Meg ott volt az a májusi eset is. Hogy tisztára koloncnak érzem magam a nyakán. Szóltam neki nyár elején, hogy menjünk Miyavi-koncertre, lesz két ingyenjegyem, stb., meg rég találkoztunk. Erre elkezdi, hogy Óóó, nem is tudta, hogy lesz koncert. Mondom, sebaj, majd holnapra döntse el. Pár nap múlva ráírok és felhozom a témát, hogy megyünk-e együtt. Mire kb. ezt a választ kapom:
- Ó, hát én már elmentem a Sousukevikivel megvenni a jegyeket, megbeszéltük, hogy együtt megyünk. Persze, ha akarod, te is jöhetsz velünk!
Hát nem nagylelkű? De, legalábbis én barom azt gondoltam, hogy tuti valamit félreértettem múltkor, és milyen kedves tőle. Úgyhogy vártam is a koncertet. Érdekes módon akkor rám sem csörgött, és utána se keresett. Én meg beteg voltam és nem mehettem…
Tudom, tudom, sokat vagyok beteg. De most komolyan az én hibám, hogy ramaty az egészségem? Ezért kötelező mindenkinek átnéznie fölöttem, aztán, amikor hirtelen mégis szüksége van rám, akkor megfeledkezni mindenről?
Nem mintha bármikor is szükségük lenne ránk.
OK, ezen is elsiklottam, gondoltam, ott vannak az “új barátaim”. Akiket tényleg annak tartok, és nap mint nap tök hálás vagyok, hogy vannak nekem, de kétlem, hogy még sokáig a barátaimnak mondhatom őket a dolgok jelenlegi állása szerint, mert úgy néz ki, marhára nem érdeklem őket.
Azért ez durva. Mármint, pár hete anyám megvonta a zsebpénzem, napokig üvöltött, cirkuszolt, stb., mert nem mentem a Trefortba. Mert ugye átvettek volna, és ott végre normális színvonalon tanítottak volna, nem untam volna végig tanulás nélkül is az órákat. Erre én nem mentem, többek között azért, mert nem akartam itt hagyni a barátaimat és őket is elveszíteni.
Hát ehhez képest, ha bemegyek a suliba, egyedül Janika köszön nekem, a többieket nagyjából nem is érdeklem. Egy egész nap eltelik úgy, hogy Kacor király se szól hozzám egy szót se. De sebaj, ők öten jól elkártyáznak meg elvannak, a Nagyi is felvidítja őket, én meg az unalmas, szürke lány, csináljak amit akarok. Ez alapvetően nem zavarna, úgyis jobban szeretem az egyedüllétet, csak azért sokkoló, hogy régen, mikor felmentem msnre, Kaczor rögtön rámírt, néha mellém ült, suliban odajött dumálni, eljártunk együtt, jókat beszélgettünk, etc., most meg van benne valami fura. Mármint mintha valami baja lenne velem, meg csak megszokásból köszönne rám néha. Olyan nem is tudom megmagyarázni milyen, mikor beszélünk, csak amikor a közelében vagy a közelükben vagyok, hirtelen az a torokszorító érzés jön rám, hogy én vagyok a “nem kívánt fél”, a “teher”. Márpedig nem túl titkolt fóbiám tehernek lenni egy társaságban, ezért is szoktam általában megvárni míg mások keresnek, magamtól ha nem válságos a helyzet, nem írok rá, nem keresem annyira az embereket. És ezt tudják, ergo akit érdeklek, az megkeres.
Hogy nem keresik velem a kapcsolatot, az pedig csüggesztő, hiszen ezek szerint megkönnyebbültek, hogy megszabadultak tőlem.
Oké, tudom, kezeltessem a paranoiámat.
Mielőtt még valaki a pofámba vághatná, hogy azért tehetnék is valamit, nem várhatom ölbe tett kézzel, hogy Ők cselekedjenek, közölném: tettem. Megpróbáltam. Tényleg.
Mások számára kis lépésnek tűnhetnek, de az én szempontomból herkulesi erőfeszítésekkel próbáltam úrrá lenni az antiszoc hajlamaimon és azon, hogy véleményem szerint az emberek jól megvannak nélkülem és csak teher vagyok, ha a közelükbe megyek.
Rájuk írtam, megpróbáltam elhívni őket valahova, Kaczorhoz is többször odamentem a suliban, megkérdeztem, hogy mellém ül-e (érdekes módon régen ő kérdezte, ellenben most még a kérésemre is nemet mondott – a Nagyinak már megígérte. Minden órára.), vagy megvárjam-e, hogy menjünk együtt haza. Ez azért poén, mert köztudomásúlag mindig rohanok hazafelé, hogy elérjem a buszt (az okáról soha nem beszélek senkinek, magánügy), és nem szokásom együtt menni másokkal. Hát most se kellett, ugyanis közölte, hogy nem kell, mással megy. Nem gond. Csak akkor azt kérdezném, hogy mit csináljak még, hogy három szónál többet váltsunk, mi, állítólagos barátnők?
Nem mintha Yukarival bármi oké lenne. Mármint, komolyan, néha nem értem mit mondhatnék neki. Annyira… más lett. Mármint az nem zavar, hogy komolyabb, sőt. Az viszont igen, hogy a régi legjobb barátnőjét kibeszéli egy lánnyal a fociápálya szélén, mikor a csaj egy tündér de tényleg, és még mindig azt hiszi, hogy legjobb barátnők. Meg hogy lekurvázza jóformán, és elmeséli másnak a szexuális életét, amit CSAK neki mond el – mert szegény miből gondolná, hogy kibeszélik -, azzal a jelszóval, hogy folyton erről beszél a csaj. Ami amúgy nem így van, mert egyedül neki mondja el. Meg miért lenne kurva csak azért, mert lefekszik a pasijával? Már nem azért, de Yukari, aki nagyban hangoztatja, hogy ő úgy gondolta, hogy 16 éves kora előtt senkivel sem fog, érdekes módon már azért nyolcadikban is elég túlfűtött volt, meg tavaly is. És szerintem ő sem kurva, sőt, egy helyes, kedves lány, akibe ilyenkor nem tudom mi az ördög mászik bele… Meg egyáltalán, a Szerencsétlen Lány legalább nem olyasvalakivel fekszik le, akivel alig annyira labilis a kapcsolata, hogy hetente váltogatják (mikor két hete vannak együtt asszem, és két-három találkozáson túl), hogy együtt vannak-e vagy sem. Na mindegy. Megjegyzem mikor a szakításnál mondtam, hogy nem kéne eldobnia magától Kidet, akkor meg én voltam a hülye, meg hogy “védem”. Lényegtelen, az egész lényege, hogy ha E.-t így kibeszélik, akkor nem tudom, rólam miket mondhatnak, miközben a szemembe mindenki azt vágja, hogy “semmi baj”. Mellesleg mikor megjegyeztem, hogy szerintem E.-vel nincs semmi gáz, sőt, tök jófej meg minden, akkor semmi választ nem kaptam, egyébiránt sem igazán figyeltek rám, szóval nem is értem mit várok, hogy abban bízok, megváltozik a hozzáállásuk… Azért én soha senkinek nem beszélek ki embereket, legalábbis olyat nem mondok nekik, amit a szemükbe ne mernék. Max. online néha leírom, de akkor is olyan helyre, ahol senki nem olvashatja, és akkor is csak azért, mert már nem bírom.
Dehát én vagyok a rossz.
Már tegnap azon gondolkodtam, hogy ha a Janika se fog velem beszélni, osztályszinten tök kívülálló leszek megint – még a mostaninál is jobban -, hiszen azok akikkel legalább nyolcadikban jóban voltam, nem beszélnek velem túlságosan, a barátaim meg egyre inkább elhidegülnek tőlem… és ez olyan szar. Mert oké, azért az itt felsoroltak közül még van egy pár ember, akiért tűzbe tenném a kezem, de mégiscsak heti 5 napon 6-7 órát együtt vagyunk. És jobb volt akkor, mikor még úgy tudtam rájuk mosolyogni, hogy nem gondoltam arra, hogy most biztos nagyon várják már, hogy lekoptathassanak és mehessenek az érdekesebb emberekkel dumálni.
Meg az is poén, hogy szünetben is állítólag a barátjuk vagyuk, mégis ők öten játszanak meg dumálnak, nekem meg annyit képesek mondani, hogy üljek át máshova (!), hogy X meg Z is ideférjen. Ala fizikaóra.
És az is szép, hogy most is, beteg vagyok, napokig nem megyek suliba, fáj az oldalam, etc., és senki rám se ír, egy telefont nem kapok, smst se, semmi. Ennyire nem érdekli őket mi van velem. Oké, persze, tuti azt hiszik, hogy lógok, és mondjuk nem is alaptalan, mert szoktam nem is keveset, de azért ha visszagondolok, ebben az évben egyszer sem kérdezték meg, hogy jobban vagyok-e vagy miért nem vagyok a suliban. Jah, de. A Janika. Mondjuk rá nincs is egy szavam se, csak azért aggódom, hogy még jobban eltávolodunk a többiektől, és az ok, hogy itt maradtam a suliban, hogy legalább ne idegenek között legyek, semmissé válik, mert hirtelen megint ott találom magam egy még ennél is kiakasztóbb társaságban, ahol bármerre nézek, olyan klikkeket látok, ahova nincs kedvem becsatlakozni – és akik szintén nem vágynak csekélységem társaságára.
Este úgysem tudtam aludni a fejfájástól meg a köhögéstől, szóval volt időm gondolkodni, és arra jutottam, hogy nyilvánvalóan én szúrtam el. Szóval meg kell próbáljak jobb ember és jobb barátnak lenni, akire tényleg lehet számítani, és aki nem csak egy “pattanás a világ seggén” – by Laci a felesleges emberekről. Elhatározásom fényében fel is mentem, hogy rájuk írjak vagy valami, aztán megláttam valamit és az annyira alátámasztotta a feltételezésem, hogy fölösleges vagyok… totál lelombozódtam. Szóval most úgy beszélnék valamelyikükkel, de az az igazság, hogy nem akarok csak azért rájuk írni, mert tudom, hogy nekem hiányoznak. Mivel azt is tudom, hogy ez az érzés egyoldalú.
És nincs rosszabb, mint amikor barátok állnak egymás mellett és már nincs mit mondaniuk. Tapasztalat.

Végül úgy látom nem írtam semmi értelmeset, de már tiszta fáradt vagyok, így hát nincs erőm többet írni. És nem is akarok, úgyis csak még több kilátástalanság és panaszkodás lenne. Igyekszem tényleg a minimumra fogni az ilyen bejegyzések számát, és inkább valami normálisat írni. A rendes postok meg az animés/sorozatos/BJD-s/könyves véleményezések meg azért maradtak el, mert bár elterveztem őket, közben megállíthatatlan olvasási vágy öntött el, és most napi 3 könyv társaságában próbálok kimenekülni a világomból. Nem kéne.

ここわみあかです。昨日わ酷いでしたから、私わかなしいでした、たいくつして
　◇こうるんして、 くるしみまして。でも今日わ掃除して、化学をべんきょうし
ましたから、私わちょっとよりよくです。あしたわがっこうにきにほしがりませ
ん。学校にたくさん鬱陶しい学生ですから、学校がきらいです。
えと。。。このらいしょうわ忙しいです。月曜日わイギリスして、作文かって、
生物学をべんきょうします。火曜日わ日本語をべんきょうします。その他。。。

きょうわべんきょうして、掃除して、くるしんで、スタルガゼルを
よみます。

さようなら。

A fentebb látható kép alapján még annyira nem is akadtam ki. Végülis Mr. Crepsley egészen elmegy, Darrent bár nem így képzeltem el, de semmi gond vele, a Truskának beállított Salma Hayeken meg még csak-csak túlteszi magát az ember, ha eltekint attól, hogy a könyvben egy szőke, északi szépségként van ábrázolva… De. Darren mióta tizenhat éves?! Tizenhárom a történet elején, és nem véletlenül… Oké, elhiszem, hogy most a tinifilmek a divatosak, de azért ez egy elég fontos motívuma a könyvnek ahhoz, hogy ne lehessen figyelmen kívül hagyni. De mindegy, még úgy ahogy felülemelkedtem ezen is.

Az első sokk a történet kezdete volt, minek legelején egy gusztustalan, kövér, tohonya alak zabálta a pattogatott kukoricát, egy Született Feleségekbe illő utcán. Na, gondoltam, ez se fog többet szerepelni a filmben hál’Istennek. Hát ekkorát se tévedtem még talán, de a miértről majd később…
Következőnek egy temetést láttunk, ahol felcsillant bennem a remény, hogy ebből akár valami izgalmas is kisülhet még, hiszen bár totál nem ilyen volt a regényben, azért meglepően jópofán hangzott Darren narrálása húsz lábbal a föld alól. Az már kevésbé tetszett, hogy PSP-zik a saját koporsójában, mikor elvben ki van törve a nyaka, ám még ezt is elnéztem, biztos a humorfaktor miatt rakták bele a készítők.
Ezt követően csapó, és ugrunk, egy Tim Burton szagú nyitány kezdődik, árnyalakokkal, csontvázakkal, és persze a stáblista egy részével. Itt merült fel bennem a kérdés, hogy vajon a rendező; Paul Weitz rokona-e a New Moon (vagy Twilight?) rendezőjének; Chris Weitznek, bár erre azóta sem sikerült rájönnöm.
A nyitány maga tetszett, ellenben véleményem szerint túl hosszú, a végére már nagyon untuk, és nem is ezen kellett volna legyen a lényeg.
A későbbiekben a színvonal a sztori előrehaladtával egyre csak esett, itt kiemelném a “legszebb” momentumokat:
Ember Darren környezete jóformán egy karikatúrájának tűnt az eredetinek, ugyanis olyan, mintha a készítők kényszeresen ellenszenvessé próbálták volna tenni a környezetet, ezzel mutatva meg, hogy Steve indítéka a vámpírlét felé is tökéletesen érthető. Oké, én elhiszem, hogy szegénynek nem sok más választása volt, együtt is éreztem vele, mikor a 12. kötetben meghalt, DE azért azt se felejtsük el, hogy ő GONOSZ. Ez a lényege, a mozgatórugója többek közt a sztorinak. Persze, Destiny a fő ellenség, ám Steve sem elhanyagolható.
Ha meg nem emiatt stepfordosították a sulit – azok a hajpántok meg színes ruhák… 2009-ben egy gimiben? Ugyan már… -, akkor fogalmam sincs miért. És tulajdonképpen nem is érdekel.
Darren és Steve két másik barátját – akik közül az egyik a későbbiekben igen fontos szerepet kap – kivágták.
A szülők idióták, ez az egyetlen jó szó rájuk.
A cirkuszi előadás egy nagy zerót érdemel bármely pontrendszerben, a farkasember röhejes, a többiek épphogy elmennek, az egyetlen fénysugár Crepsley, amint bekonferálja magát és elmondja a véleményét a városról. Az viszont össz-vissz fél perc, az amúgy elég hosszú előadásból.
Truska. Bocs, Salma, ezt elszúrtad.
Több okból is, még ha a színészi alakítástól – ami nekem enyhén túljátszottnak tűnt – eltekintek:
- Larten és Truska sosem jártak. Larten a könyvek előtt volt együtt egy vámpír nővel, és ennyi.
- Truska nem lát a jövőbe. Mr. Tall az, aki ilyen képességgel rendelkezik, és ő sem gyakran hasznosítja.
- Truska szakállán még mindig nem fog az olló vagy bármi más – kivéve a saját, speciális ollója -, pont ez a különlegessége.
A következő fekete folt Rebecca. Majomlány? Omg. Felteszem ő Debbiet hivatott helyettesíteni…
Evra, mint kezdő zenész. A műsorszáma nagy attrakciója meg kihagyva. Pff.
Lightosítás. Természetes, hogy egy mindenki számára nézhető filmet akartak, de azért ez is túlzás volt… Eleve a harcok egészen unalmasra sikeredtek, aztán szerencsétlen Evránál kitalálták, hogy a szemétből szedte ki őt Mr. Tall, pedig bezárva tartották egy terráriumban, és kígyóként bántak vele… Bármilyen szörnyen hangzik is, én kedveltem ezt a részét a múltjának, mert megmutatta, hogy milyen világ várhat azokra a “mutánsokra”, akiknek nincsen a hátuk mögött egy alapjában véve jóindulatú cirkuszigazgató. Aztán meg Madam Octa se kapott külön műsorrészt, pedig igazán érdekes lehetett volna. És ne jöjjenek nekem azzal, hogy lehetetlen lett volna megcsinálni, mert könyörgöm, az a pók totál CG-s volt, akkor meg nem mindegy?! Apropó, Octa… aranyos volt. Aranyos. Egy gyilkos, veszedelmes, szemét pók, mint cuki, kék-piros állatka… no comment. Ráadásul beszabadult az iskolába és vajh, mily érdekes, CSAK az ifjú Leonardot marta meg, őt is hosszas kergetőzés után. Kackac.
A csatáról Murlogh (vagy hogy írják) és Larten között ne is beszéljünk. Mióta villognak fura, nyúlós, színes pacaként a vérszipolyok/vámpírok? Költői kérdés volt.
Ráadásul amikor az a fog beleragad Crepsley homlokába… Az egyszerűen csak gusztustalan.
Jut eszembe, tudjátok ki volt a dagadék az elején? Mr. Destiny. A főgonosz vagy ki. Aki a könyvben nem is főgonosz, szimplán csak szórakozni akar egyet, akár az emberiség kárára is. Itt meg tisztán a vérszipolyok mellé áll. Meg ez a lelkek könyve… Az mi az? Órája volt, hello.
Harkat meg a többiek szintén édibédik lettek szörnyűséges helyett, ami lol, mert hát tudjuk milyen szerepük van…
Mindegy, nem is részletezem tovább.

Pozitívumok:
- néhol tényleg humoros
- Evra
- a három főszereplő srácot játszó színészek alakítása, rosszabbra számítottam, kellemes csalódás volt

A film szépsége és egyben legnagyobb negatívuma, hogy komoly fejtörést okozott ez az egész trutymó, amit a regények feldarabolásával és újbóli összemozaikolásával készítettek, lévén mostanáig sem sikerült rájönnöm, hogy a rengeteg borzalmas jelenet és a szót sem érdemlő megvalósítás közül melyik volt a film igazi mélypontja.

Egy szóval szörnyű volt. 10/3, még ha önmagában nézem is a filmet, és nem foglalkozok azzal, hogy nulla köze van az eredeti regényekhez. Én eleve a trailer alapján már valami szörnyűre számítottam, ergo nem ért akkora csalódás, és lelkiekben előre felkészültem. Valahogy túlteszem majd magamat a “traumán”, legalábbis muszáj lesz, mert jövő héten megint meg kell nézzem – egy másik csapat emberkével. Viszont szegény író… azért nem semmi lehet, hogy a könyvét – amivel hosszú éveket dolgozott – így tönkreteszik. Ha jól emlékszem, valahol írta is, hogy semmi köze a filmhez, dehát akkor is…
Persze van pár gyík, akinek fel se tűnt az ilyesmi. Az egyik netes oldalon egy csaj rákérdezett példának okáért, hogy a filmben látott Crepsleyt Johnny Depp játszotta-e. Az ilyeneket én vízbe ölném a társadalom jobblétének érdekében. ><

Ennyit erről, senkinek nem ajánlom a filmet, kivéve talán azoknak, akik nem olvasták a könyvet és igényeik sem túl nagyok. Mert önmagában is elég uncsi, pláne, hogy ugrálnak az események, stb. Dehát ízlések és ficamok, az egyik lánynak, aki velünk volt, tetszett.:)

Később majd írok a MAL updaterről, BJD-s post is érik egy ideje, meg elkezdtem a 07-Ghostot és a Miracle Traint, a Sírhant Műveket is, szóval azokról is. Plusz kivégeztem egy ideje a hatodik HP-filmet, a True Blood eddig megjelent első két évadát, a Vampire Diaries eddigi részeit, a Gossip Girlt, stb-t.^^"

Itt megint én, hú de meglepő.
Na szóval nem terveztem, hogy írok, inkább japánra kéne tanulni, mert fél óra múlva indulnom kell. Azonban valahogyan le kell vezessem a felesleges feszültséget, ergo marhulásra fel.

Előbb, kb. egy órája, mikor szellőztettünk, véletlenül beszállt az ablakon egy kismadár és őrült sebességgel körözni kezdett a szobában. Első gondolatom az volt, hogy vajon mag helyett gyorsítót szed-e, vagy valami folyékony duracell elemet, amitől ennyi energiája van. Aztán megembereltem magam és elkezdtem azon töprengeni, hogy vajon miként vihetnénk ki. Végül kómás állapotomból adódóan semmi épkézláb, használható ötlet nem fogalmazódott meg bennem, épp belépő apám mentette meg a helyzetet. Fogott egy lepkehálót – az öcsémét természetesen -, és jó hosszas kergetés után elkapta az addigra megfáradt csízt, majd kipaterolta az erkélyre. Erről eszembe jutott az összes madaras emlékem az elmúlt tizenhat évemben, és megdöbbentő, hogy mennyire kevés van.:O

Itt ex-tehetséges lány, (vér)vöröspanda, Vámpír Úrnő, japánaddict, zenefüggő, okkultmán, sadogirl, nekrocsajszi, stb., ki hogyan ismer… Sok nevem van, mégse takarja egyik se az igazságot azt hiszem. Talán a rengeteg eddig megkezdett blog az oka? Vagy valami más? A tengernyi regisztráció különböző helyekre különböző neveken, különböző alteregók mögé bújva…? Vagy a szerepjáték átka?
Fogalmam sincs.
Mindenesetre itt vagyok, becenevestül, eszetlenül, cinikusan, pesszimistán, furcsán és lustán. Mint mindig.
Mit ne mondjak, nem így képzeltem az első bejegyzésem!

Ééés most jön a szöveg: az úgy volt hogy…
Szóval.
Már régóta tervezgettem, hogy átjövök wordpressre, de eddig szépen megvoltam blogspoton, és még egy éves sem volt a kis tárhelyem. Úgy gondoltam, legalább addig kihúzom ott. Aztán nem így lett. Megelégeltem és egy tunyulós napon (7 órába telt!) átpakolásztam ide. Először üresen, új lappal akartam indulni, ám utána rájöttem, hogy az emlékeimet úgysem törölhetem ki olyanképpen, mint ahogyan ezeket a bejegyzéseket. Akkor meg minek? A sok szenvelgés és picsogás, barmulás és hülyeség is hozzám tartozik, és ez van, ezt kell elfogadni. Vagy változtatni. Nos, a dolgok jelenlegi állása szerint részleges változás fog végbemenni, legalábbis ebben reménykedem egyelőre. Szokás szerint.

A múltkori hét órás cókmókolástól viszont annyira megcsömörlöttem, hogy egy ideig ide se tudtam ülni. Azért érdekes, amikor már belekezdtem, szinte repkednek az ujjaim a billentyűzeten és azt sem tudom mibe kezdjek hirtelen, annyi ötletem van. Csak elkezdeni nehéz. Pedig írni kéne. Szeretnék. Fantáziám határtalan, csak úgy száguld, és folyton dobál az ötletekkel. A lustaság és a magamba vetett hit azonban még mindig fordítottan aranyás. Előbbi a maximumon, utóbbi a minimumon. Persze tévedés ne essék, egoista lélek vagyok. És szépen kivitelezem is, hogy erről mindenki maga bizonyosodjon meg.

Ellenben most inkább picsulnék egy picit, ha már itt lehet. Nem, kivételesen nem a sorozatos bénázásomra gondolok, bár ejtenék pár szót arról, hogy tesin és egyaránt máshol is bizonyítom, hogyan lehet pár perc alatt hülyét csinálni magadból, avagy próbáljunk kosárra dobni és a, a lepattanó saját labdánk vágjon arcba minket, b, ha betaláltunk a kosárba, próbáljuk meg elkapni, és véletlenül csússzunk el a saját lábunkban sokadszorra, miközben a saját labdánk fentről leüt minket, vagyis fejen talál, c, csússzunk el, és seggeljünk egy nagyot 40 ember előtt, mikor sokadszorra elbuktunk a lábunkban, d, guruljunk két emeletet, miközben a velünk azonos évfolyamba járó “helyes srácot” bámuljuk, e, essünk át egy sor padon, f, felállva verjük be a fejünket az ablakba teljes erőből, amint az igazgató belép az osztálytermünkbe, g, rohanjunk japánra a könyvtárhoz, ázzunk meg az esőben, aztán a jégesőt hagyjuk a fejünkre pattogni, majd mikor szembesültünk vele, hogy a könyvtár szaknap miatt zárva, ázzunk tovább, mialatt rájövünk, hogy túlságosan siettünk és előbb jöttünk, mint kellett volna, aztán mikor megérkezett a tanár, ébredjünk rá a tényre: az ismétlés helyett az új anyagot tanultunk meg, ergo most 2 órán át “remekelni” fogunk.

Nem, ez csak olyan átlagos nap. Viszont. Ma felhívtak a Trefből, hogy holnap egyre (!) menjek felvételizni… Fasza. Anyám ötlete az egész, mégis úgy csinál, mintha én akartam volna. Csak mert annyit mondtam, hogy nulla a nyelvoktatás a sulinkban, lévén az egyik csoportban sem lehet igazán haladni. Ráadásul pont abba a suliba akar beiratni, amit 5 éve rühellek… és ráadásul elvárná, hogy egy nap alatt hagyjam ott a barátaim, a megszokott környezetet, mindet, mikor tudja, hogy nagyon nagyon nehezen illeszkedek be, magabiztosság zero néha, és kommunikációs katasztrófa vagyok… Na és egyre?! Hát fél egykor van vége az utolsó órámnak, ha repülök se érek oda a város másik felébe… Ehh. Plusz töridoga holnap, TZ, de nem tudtam elolvasni rá a dolgokat, mert a barátnőmnél van a könyvem. Aki cseszett visszahozni. Pff. És most még meg is van rám sértődve, azt hiszem, mivel nem vártuk meg hazafelé. Mikor vártunk, de tíz perc után indulnunk kellett. Ahh, nem tudom mit csináljak. Menjek vagy maradjak? Éljek vagy haljak?

Mindenesetre most álmatlanul fogok forgolódni. Mert ugye elzavartak…

Bye, happiness forever

De ez nem egy Nem Találom A Helyem Vagyis Talán Nem Is Akarom post lesz, hanem visszatekintés. Szóval jöjjön egy beszélgetés, miért gondolom úgy, hogy teljességgel IDIÓTÁK vagyunk. És ez fun.XD

1. Nora
2009. 07. 25. 15:29
jajj ne haragudj, de itt kívánok neked így utólag is sok BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!!

2. yaden
2009. 07. 26. 12:35
Köszi!

3. Kari<3
2009. 07. 26. 16:11
Rám se haragudj,utólag is isten éltessen Jancikám(L):)

4. Miaka
2009. 07. 30. 16:56
Rám haragudhatsz, mert én olyan figyelmes vagyok és annyi időm van, hogy csak most jutottam ide…-.-" Öt nap késéssel, de boldog szülinapot!^^

5. Nora
2009. 07. 31. 18:20
na azé jól van gyerekek…. vágeszoljátok, hogyha nem írok ÉN ide ,akkor senki se köszöntött volna itt a világháloon fel:D Köszönjük NIKIXDXDXDEgo 4ever

6. Miaka
2009. 08. 04. 18:35
de igen, köcsögmókusomXD myvip kijelzi a közelgő szülinaposokatXD:P

7. Nora(Ákosológus)
2009. 08. 05. 13:40
lehet, hogy kijelzi, de olvasni nem tanít meg!!!!
mellesleg te nem jársz olyan agyleépítő oldalakra, mint a myvip, ahol az olyan üresfejű szőkék, akiknek a ha fülébefújsz az összes agysejtjüket eltávolítod a parókájuk alól mutogatják magukat bikiniben ésa sok impotens barom őket nézi(jobbik esetben scak nézi), mivel 3D-s kiadásra már nem tellik a sok WOWozás és CODozás közepette:DXD
További szép napot mézesmadndulánm (L)

8. Miaka
2009. 08. 07. 18:20
kösz, mondja az analfabéta…-.-"XD
Na igaz, viszont most spec fent voltam mert barátnőm expasijáról kellett kép.XD Azonosítás végett.:D
Neked is, rémes délutánt, süncimünciagydegeneratívmókus!XD(L)

9. Nora(Ákosológus)
2009. 08. 10. 11:18
Jajj már… mi az, hogy ő nem küldi el neekd, másrészt mi az hogy NEM SZERZETT be a hapiról képet??? Nem jó a kiscsaj taktikája, de az is meglehet hogy nem volt elég fanatikus…Remélem legalább megérte felmenned:D

10. Miaka
2009. 08. 10. 17:45
De, mindenki küld, én vagyok, aki eldönti a kép alapján járhat-e vele, csakis.XD-.-" Miért küldött volna, eddig nem kértem?XD Amúgy se fotózta le, nem volt belezúgva, nem véletlenül dobta.
Nem érte meg.XD

11. Nora(Ákosológus)
2009. 08. 11. 16:16
hát ez aranyos! hogy kimagyarázza már Elfogadom a válast^^ ( érzem, hogy valami nagy beoltást kapok)

12. Miaka
2009. 08. 11. 22:22
Nagy beoltást?:D Minek nézel engem, Csernus doki néni?XD
Simán annyit fűznék hozzá az IGAZ HALÁLKOMOLY történetem lebecsüléséhez, hogy: bazd meg!:P:D
Amúgy észrevetted, hogy a Janika blogján le van szarva szegény gyerek és fél órája másokról beszélgetünk?XD Azér' ez nem chat, vissza kéne fogni magunk, még a végén besértődik szegény.XD Bár legalább nagy a forgalom.XD

13. Nora(Ákosológus)
2009. 08. 12. 12:49
Egy: örüljön neki, hogy nem őt birizgáljuk, kettő: rohatdul enm is olvassa szerintem, mivel nem sűrűn jár fel, ahogy látom, három:népszerűsítjük a blogot, négy: természetesen a te hibád, mivel nem vagy msnen és máshol nem tudom magaamt kiélni*szépennézősfej* hajrá jnai, jó a blodog XD

14. Miaka
2009. 08. 15. 15:52
Nem iiis.XD Nem az én hibám.XD A többi meg… aucs.

15. Nora(Ákosológus)
2009. 08. 22. 19:19
Banyek Miaka, már megint új blogod lett?:O
*csalódott fej*

16. Miaka
2009. 08. 26. 20:34
Bizony.XD *önelégült fej szerűség*

Am Jani: én spec a Nagy találkozásokat nem várom, a tanulás nem gáz.XD

17. Hermioni
2009. 08. 27. 16:51
Most az a rlész jött volna kedvesem, hogy bizony, de elküldöm neekd msnen:DXD Am szurkolok avizsgákra:D

18. Nora
2009. 09. 18. 20:14
Mééé nem írtok blogot hee??????